Néha szinte fáj belegondolni, hogy mennyire rohan az idő. És soha nem áll meg. Nincs egy pillanat amikor várna, hogy darabokra szakadt szíved összerakhasd újra. Csak megy tovább és nem hallja meg kétségbeesett sikolyod; várjon még. . . De nem teszi. És veszekedni akarsz vele: ami történt túlságosan fájdalmas volt, hogy csak így tovább tudj lépni. De az idő kegyetlen: vagy vele úszol vagy elsodor de nincs lehetőséged megállni soha hisz a idő múlik magával rántva téged. S te követed önkénytelenül. Seb beheged de nem múlik. Az élet sebesen rohan tovább s mire észbekapsz. . . A te időd is lejár. A legnagyobb kincs és a legnagyobb hatalom az idő. De erre mindig későn jövünk rá. S visszatekerni nem lehet. Soha.